Egy eml�k

Ap�mmal s�t�ltunk a k�rh�z fel�. Sok mindenre gondoltam, de arra soha sem mertem volna, hogy ez lesz �letem legszomor�bb napja. A korh�z igaz�b�l t�bb �p�lett�mbb�l �llt. Soha sem szerettem a korh�zakat, hisz ki is szeretheti. Egy r�vid s�ta ut�n el�rt�k a c�lt. Felment�nk a k�l�pcs�n, majd benyitottunk, elment�nk jobbra, fel a 3.-ik emeletre majd v�gig a folyos�n. Ott volt a k�rterem, mely ugyanolyan volt, mint a t�bbi. De valahogy m�gis m�s, ezel�tt a l�togat�s el�tt �r�m volt bemenni, hiszen naivit�som hat�rtalan volt. De ez a nap volt a legszomor�bb. Bement�nk �s megl�ttuk �t. Ott fek�dt az els� �gyon �s aludt. K�s�bb r�j�ttem, hogy nem is aludt, hanem ink�bb k�zd�tt az �t megt�mad� f�rtelem ellen. Feje fel-le r�ngott �s szinte horkol�s szer� hangot adott ki leveg� v�tel k�zben. N�hol cs�vek l�tszottak ki a feh�r takar� al�l. Le�lt�nk mell� majd �n elkezdtem simogatni a kez�t. Ap�m elkezdett besz�lni hozz�. Halkan, l�gyan besz�lt, �n sajnos m�r nem eml�kszem bel�le semmire. Majd fel�m fordult:

"Azt mondj�k, hogy a szeretteink azt is meg�rzik, ha �lmukban meg�rintj�k �ket." Sajnos mi ezt nem tudtuk meg. Igaz�n azt sajn�ltam, hogy nem �leltem �t, azzal a hossz� �lel�ssel mely minden ember eml�kezet�ben nyomot hagy. Csak a kez�t fogtam, majd el�tt ap�m kik�ld�tt adtam egy cs�kot orc�j�ra. Forr� volt, mint a t�z, m�g a lehelete is. Lementem a korh�z el� a kertbe, �s elkezdtem szaggatni a vonatjegyet, melyet aznap haszn�ltam. M�dszeresen szaggattam, �s k�zbe gondolkoztam, mi j�het m�g. Majd v�geztem vele. Megsz�moltam h�ny darabra szakadt.
50. 50 kis fecni, mely a lelkembe v�jt.
P�r perc m�lva ap�m is lej�tt. Szomor� volt. Elkezdt�nk besz�lgetni a k�l�pcs�n. "L�gy er�s fiam. Mindig l�gy er�s." - mondta. A besz�lget�s v�g�re mindkett�n szem�b�l k�nny hullt. Haza indultunk.
Aznap este kilenckor a telefon megcs�rrent. Ap�m felvette. Nem sok�ra le is tette. Odaj�tt hozz�m, majd k�z�lte: "Meghalt." - egym�sra borultunk �s �n olyan b�natos lettem, amilyen m�g �letemben nem voltam. �cs�m ek�zben egy t�borban �lvezte az �letet, nem is sejtv�n, hogy olyan h�rt fog kapni mely t�nkre teszi a j�kedv�t, �s t�nkre teszi az elk�vetkez� n�h�ny h�napot is.

Any�m fek�dt abban az �gyban. 50 �ves volt. T�d�r�kban halt meg. M�r egy �ve szenvedett, de �n nem hittem volna el, hogy meghalhat ebben.

Az�ta minden megv�ltozott. K�t �v alatt ki tudtam heverni ezt a csap�st. Azt nem tudom, hogy �cs�m kiheverte-e, de annyi biztos, hogy �lj�k tov�bb az �letet, mely �gy vagy �gy v�get �r. Vagy fiatalon, vagy �regen �s az ember �gy �rzi, hogy fiatalon ezt nem �rdemli meg. Valahol igazuk van, de sohasem szabad f�lni a hal�lt�l. Nem is kell. Mert aki f�l t�le, m�r halott.