Monológ kevés dialóggal, avagy a keserű humor.

Na tessék, már megint itt állok. De miért is ülnék le? Hisz már csak 45 perc és állhatok fel megint. És „vigyázban” állván harmincad magammal hallgatom a kedvenc versem: „Tanár úrnak tisztelettel jelentem, az osztály létszáma…” Hetes, szerinted kinek hiányzik a Csaba?
Na végre! Győzelem, nyugalom, tűzszünet, világbéke! => Ülök! Most meg majd kelhetek fel.
Pisti befejezheted az orrfújást, és Tomi neked, se kell úgy tenned, mintha lógna a cipőfűződ a tépőzáras cipődön, mert már rég becsukta a naplót, ergo nem felelünk. És azzal, hogy egyfolytában a cipődnél matatsz, semmi mást nem értél el, csak azt, hogy már mindenki tudja, hogy heti 2-nél többször nem cserélsz zoknit.
Tanár úr vigyázzon! A táblán van egy fekete lyuk és egyre csak nő! Megeszi a tanár urat is! Már késő! Elaludtam. Biztosan alszom, mert csak álmomba merek arra gondolni, hogy az iskolába hagyják az embert aludni.
Hé! Alvó embert nem illik zavarni. Mi van? Hozzám beszél?
- Legyen szíves megismételni a kérdést, nem értettem pontosan, mert mindenki dumál.-
Miből gondolja, hogy én tudok ilyen kérdésekre válaszolni? Ha kérdése van, hívja fel a 197-et.
- Elnézést tanár úr, ez most pont nem jut eszembe.
Ne, kérem, ne tessék elmondani, hogy hanyag, lusta, tróger, meg minden efféle vagyok, és hogy nem tetszik tudni, hogy, hogy van képem felkészületlenül bejönni az iskolakapun. És tanár úr, azt sajnos én sem tudom, hogy mit keresek itt.
Norbi, ha már volt pofád mellém ülni, legalább fogat moshatnál reggelente.
- Kérsz egy rágót?
- Elnézést tanár úr, csak egy zsebkendőt adtam neki.
Zsebkendőt a száj P.H. értékére.
Tanár úr nem látja, hogy eszem? Ne tessék már zavarni. Ja értem, hogy épp ezzel van a gond? Ez kérem nagyon egyszerű. Tetszik tudni mennyivel hosszabb a 45 perces óra, mint a 10 perces szünet? Hát, az biztos, hogy több mint 35 perccel. Na, ezért eszem most.
- Elnézést tanár úr, leesett a vércukrom és nem akartam megzavarni az órát ilyen aprósággal, de már épp vissza is akartam csomagolni.
Tanár úr, ha megtenné, hogy még egy kicsikét gyorsabban diktálná a fogalmakat, akkor nagyon hálás lennék, mert tuti leszakadna a csuklóm, és megkezdené önálló életét a nagyvilágban, és ezzel biztosan világhírűvé válnék.
Hagyd már abba. Neked jól esik, ha rugdossák a széked? Még egyszer belerúgsz, kitépem a lábad.
- Megtennéd, hogy befejezed a székem rugdosását? Köszike.
Végre. Kicsöngettek! Már csak öt perc van vissza az órából.
Ilyenkor, szünet előtt, szerintem az óra utolsó mondataként, mindig el kéne mondatni kórusban a diáksággal, hogy: A szünetben szabad vagy, azt csinálsz, amit szabad.