Álmok...

Valahol az időn és téren túl:

- Érdekes dolog az álom. Egyesek szerint álmunkban feloldódnak gátlásaink és olyan dolgokat teszünk meg, amiket a valós életben soha. Mások szerint, az álmok segítenek a jövőbe látni, és bizonyos dolgok kimenetelére következtetni. Megint mások szerint, az álom, emlékképekből tevődik össze, melyet eltárolunk agyunk tudattalannak nevezett részébe, aztán éjjel, amikor elalszunk, és a tudatos átadja helyét a tudattalannak, elkezdődik ezeknek az emlékképeknek a lejátszása. Én azt mondom, hogy az álmok, bárhogyan nevezzük is őket, egyszerűen csak álmok. Velem senki nem tudná elhitetni, hogy egy álom lehet logikus. A matematika, az bizony logikus, de az álmok cseppet sem. Olyan ez, mintha neked azt mondaná valaki, hogy ugorj ki az ablakon, és nem lesz semmi bajod, mert a föld felett 2 centivel megállsz majd. Ugye nem túl hihető? Szerintem sem. Nekem soha senki nem fogja tudni bebizonyítani, hogy az álom, több, pusztán összevissza szárnyaló gondolatoknál és érzéseknél. És nem azért, mert nincsenek bizonyítékai.

Lehet, hogy vannak, de akkor sem fogom elhinni neki, mégpedig azért, mert én teljes szívemmel és lelkemmel HISZEM, hogy az álom nem lehet több, mint illúzió, amire azért van szükségünk, hogy az agyunk el tudja foglalni magát valamivel. Lehet, hogy elsőre őrültségnek hangzik, de gondolj csak bele egy kicsit jobban. Ha téged bezárnának egy sötét helyre, ahol semmihez nem tudsz kezdeni, és a leghalványabb remény sincs a menekülésre, akkor bizony megőrülnél. Lehet hogy nem azonnal, de idővel biztosan. Vagy gondolj csak a hívőkre. Teljes tisztelettel beszélek róluk, mindenféle megvetés nélkül. Könnyebben elhiszik azt, hogy isten teremtette a világot, mint azt, hogy egyszerűen szerencsénk volt, és jó kártyát húztunk a többmilliárdos pakliból. Mutathatsz nekik bármilyen bizonyítékot, ők akkor is az utolsó csepp vérükig vallják, hogy csak egy igaz isten létezik, és az nem a tudomány. De most tegyük félre az én gondolataimat. Nem azért jöttél, hogy az én érveimet hallgasd meg. Azért vagy itt, mert hívtalak, és ha nem is tudsz róla, én akkor is biztos vagyok benne, hogy készen állsz arra, hogy megtudd az igazságot. Mondhatod, hogy őrült vagyok. Elmondhatsz bárminek, de én csak annyit kérek, hogy hagyd, hogy megmutassam neked az álmok valóságát. Nem hagyhatsz most itt, mert meg kell tudnod az igazat. Ha megpróbálsz elmenni, nem hibáztatlak érte, de ha józanul gondolkodsz, rá fogsz jönni, hogy a helyed ITT van. Miután meghallgattál, hinni fogsz nekem, és te is olyan leszel, mint én. Nem, ne érts félre. Nem fizikai értelemben. Az álmokban nincs helye a kinézetnek. Bármi lehetsz, ami akarsz. Azt hogy olyan leszel, mint én, úgy értem, hogy felvilágosult eszmékkel fogod magad köré csoportosítani a kiválasztottakat, akik érdemesek arra, hogy meghallgassák szavaidat. Te is kiválasztott vagy, ezért lehetsz most itt...

Néhány álombeli órával később:

- Nos hiszel már nekem?
- Nem vagyok biztos benne hogy igazad van...
- Semmi baj, elsőre én sem voltam biztos benne.
- Azok alapján amit megmutattál azt hiszem arra felé hajlok hogy neked adjak igazat.
- Rendben akkor nincs más dolgod mint...

***

A valóságban:

- Felébredni.
A mondat utolsó szava akaratlanul is kicsúszott a száján miközben ébredezett. Felült az ágyban, és egy nagyot nyújtózkodott. Nehézkesen kikászálódott a fekvőhelyéről, és első útja a fürdőszobába vezetett. Belenézett a tükörbe, és egy sápadt, nyúzott női arcot látott visszapillantani. Viccesnek találta, de az alvás több energiát vett ki belőle, mintha ébren maradt volna. A sápadt arc alatt villámgyorsan forogtak a kerekek, annak ellenére, hogy csak nemrég ébredt fel. Próbálta feldolgozni amit az elmúlt pár órában átélt, de még mindig nem hitte igazán hogy az alom az valóság. Tovább gondolkodott, és rájött hogy bármit határoz csak jól járhat. Ha beválik a dolog, akkor jó dolga lesz az álmok között, ha meg nem sikerül akkor meghalhat A második lehetőség nem nagyon foglalkoztatta, mert az életét egy kész csődtömegnek érezte. Ránézett a karórájára, és gyorsuló szívveréssel állapította meg, hogy a gondolkodásra kapott tíz perc hamarosan letelik. Döntenie kell tehát, méghozzá azonnal. Mozdulatlanul figyelte magát a tükörben, miközben teltek a másodpercek. Úgy döntött megpróbálkozik az általa lehetetlennek tartott dologgal. Volt egy kis polc a tükör mellett tele gyógyszeres dobozokkal.

Figyelmesen végignézte őket, majd kiválasztotta a neki kellőket. Ezután a konyhába sietett és a dobozok tartalmát az asztalra szórta. Összesen két tucat tabletta. Nem sok, de talán elég lesz. Ránézett az órájára, és látta hogy már letelt a tíz perc. Nem foglalkozott vele, mert tudta hogy 10 percen belül hozta meg a döntését. Úgyis tudják már odaát hogy miként határozott. Öntött magának egy pohár teát, majd berakta a mikroba, hogy felmelegítse. Amíg az ital melegedett, addig fogott egy kanalat és porrá morzsolta a tablettákat. Közben elkészült a tea, és ő beleöntötte a port, majd addig kevergette, amíg teljesen el nem oldódott.
- Tea, halál módra. – motyogta magában, majd felhajtotta a barnára sűrűsödött italt, és elfintorodott.

Az íze rettenetes volt, de nem maradt ideje arra hogy ezzel foglalkozzon. Gyorsan eltakarította a gyógyszerek maradványait, és a poharat is elmosta. Ezután körbe járta a lakást hogy minden rendben van-e. Nem akarta úgy itt hagyni, hogy rendetlenség van. Hozzátartozói, barátai, nincsenek úgyhogy senki nem fogja keresni. Legalább is egy ideig. Éppen az ágy felé igyekezett, amikor jelentkeztek a gyógyszer első hatásai. Szédülés, mozgáskoordinációs problémák, kettős látás, hányinger és álmosság. Az ágyhoz tántorgott, és lerogyott rá. A végtagjait nehéznek érezte, úgyhogy lefeküdt, és betakarózott. Hamarosan mély álomba merült amelyből már semmi nem ébreszthette fel. Testének körvonalai, folyamatosan kezdtek elmosódni, halványodni. Ha kinyitotta volna a szemét, akkor valószínűleg átlátott volna a saját kezén. Hamarosan teljesen elhalványodott, és egy pillanatra úgy tűnt, hogy a takarót a semmi tartja a levegőben, majd hamarosan az is összerogyott, elveszítve a nő testének körvonalait.

***
Az időn és téren túl:

- Gratulálok! Jól döntöttél.
- És a testemmel mi lesz?
- Ne törődj vele! A valóság számára mostantól megszűntél létezni. Gyere, itt az ideje hogy nekilássunk a munkánknak.
- Rendben... Furcsa egy dolog az álom nem?
- Ez most már nem álom! Mostantól ez az új valóságod...