Elgondolkodtat�ak... De akinek �rteni kell az �rteni is fogja �ket...

Sz�p �lmokat!

Alszik. A szempill�i n�ha megremegnek. Halkan szuszog, s a ruha lass� t�ncot j�r test�n. Arc�n a leggyermekibb, leg�sibb kifejez�s �l; �rtatlans�g�nak eml�k�t �rzi meg �r�kre.
Nem �lhet �gy. B�nei felem�sztik eg�sz l�ny�t, alattomosan, m�gis b�szk�n. Bemocskolj�k tisztas�g�t, m�g alantasabb lesz a legrossz�let�bb emberekn�l is. T�nkretett.
A karja v�kony �s selymes. Az erei b�k�sen l�ktetnek. �n �j utat nyitok nekik. T�csa gy�lik a padl�n. Figyelem test�nek utols� rezd�l�seit. Kinyitja a szemeit, benn�k aggodalom l�tszik, �s az, ahogyan belenyugszik sors�ba.
Egyre hidegebben �s v�dl�bban n�z r�m. Meg tudn�m t�madni. T�bb� nem pislog... �veges szemeivel engem okol minden�rt...

Egy pillanat

Csak �lt. Meredten b�multa a k�peket a falon. A horrorisztikus fest�szetre t�k�letes p�ld�k. Elv�rzett, meger�szakolt n�, elrabolt kisgyerek, zokog� anya pisztollyal a kez�ben. Szereti az ilyen fest�szetet. Az arcok miatt. F�lelemt�l, f�jdalomt�l, borzad�lyt�l eltorzult, sokkol�, kifejez� arcok. Az elv�rzett n� ruh�ja h�feh�r, b�r k�r�l�tte v�rtenger. Arc�ra ki�lt a hal�l borzadalma. Sz�ja, szeme nyitva fogai hi�nyoznak. Tal�n sikoltani pr�b�lt. N�zte meredten a k�pet. A fekete falakon a k�pek m�g tragikusabban hatottak. A cigarettaf�stben a csend kiss� nyomaszt� volt. Mind�ssze k�t gyertya �gett minden asztalon. Az emberek csendben besz�lgettek, de az asztal�t�l messzebb senki nem hallott semmit. Zene nem sz�lt. Megj�tt az, akire � v�rt. Fekete s�lj�t letekerte, kab�tj�t levette, r�gy�jtott egy cigarett�ra. m�lyen lesz�vta a f�st�t. � aki eddig r� v�rt, most nem sz�lt semmit. Nem volt mondanival�ja abban a pillanatban. A hely f�lelmetes volt. Ide j�rtak n�ha. Az antiszocialit�s helye volt ez. Ha cs�ndben �lt, �s n�zte a k�peket akkor sem gondolt�k r�la, hogy beteg. R� sem n�ztek az emberek. Egy ilyen asztaln�l t�k�letesen jelent�ktelennek t�nt mindenki. Itt nem kellet az emberek arc�ba n�znie. Itt nem vettette meg senki az�rt ha megvetette az �letet. F�jdalom �llt t�m�nyen a leveg�ben. �letundor, hal�l. F�jdalomb�l, gy�l�letb�l sz�letett ez a hely, az is �lteti. Egy cs�ndes zug, ahol nyugodtan sajn�lhatja mag�t. Csod�latos egyben sz�nalmas egy hely ez. Tal�n annyira fog egyszer f�jni, hogy nem l�t be t�bbet ide. �s ha m�r nem akar bej�nni akkor mondhatja hogy meggy�gyult. Addig nem. Volt egy id�szak mikor nem j�rt ide. Mikor mosolygott egyszer. Az�ta m�g nem. M�nek �s �lnoknak �rezte az emberek mosoly�t. ahogy az �letet is. Itt nem kell annak lennie amit elv�rnak, itt lehet ami szeretne.
Az ember akire v�r megsz�lalt:
- Ezt neked csin�ltam - mondta �s felh�zta a pulcsij�t az alkarj�r�l. A b�r�be csak egy sz� volt k�ssel v�gva. a hegek rajzolt�k ki a bet�ket:
F�JDALOM

Az utols� perc

Hideg volt a k�, aminek neki t�masztotta v�rz� test�t. Balkarja �lettelen�l l�gott az oldal�n. Tudta mozgatni de �rezte nem sok es�ly, van r�, hogy valaha is olyan legyen, mint azel�tt. Optimista gondolkod�sa azt sugallta, hogy csak a sebb�l foly� v�r l�tv�nya miatt olyan borzalmas, am�gy n�h�ny �lt�s egy-k�t olt�pisztolynyi sz�rum �s jobb, mint �jkor�ban. A jeges sz�l lassan havat kezdett sz�rni mag�b�l. Az apr� szem� krist�lyok az arc�ba v�g�dtak, a fagy miatt �gy �rezte, mintha t�vel szurk�ln�k remeg� arc�t. Jobb karj�ban m�g mindig szorongatta ki�r�lt fegyver�t. Nagyon nehezen tudta mozgatni a fej�t, de az�rt ment. Szomor� l�tv�ny fogadta. Emberei halottan fek�dtek mellette, holttesteik k�z�tt ellens�ges katon�k tetemei b�zl�ttek. Elhunytak test�t lassan befedte a h�. – Az �let is ilyen! – gondolta Wallis sz�zados. Az eml�kezet f�tyla mindent bebor�t �s v�ge. A m�lt hom�ly�ba v�sz minden. Becs�let, Igazs�g, �nfel�ldoz�s, Szerelem.

V�gig gondolta, hogy is ker�lt ide. Az egyik nap m�g t�rt�nelmet tan�t egy k�z�piskol�ban, m�snap m�r azt k�rdezik t�le, hogy milyen fegyvernemhez akar csatlakozni. A kegyetlen kik�pz�s, megal�ztat�sok sor�t kellett elviselnie hi�ba volt tiszti rangja. Azt�n az els� harcok, mikor l�tta az ellens�g arc�t, mikor el�sz�r �lt… M�r r�g nem hitt a hazafiass�gban, hogy a n�p��rt harcol, �gyis n�h�ny fejes majd eln�knek jel�lteti mag�t, szinte hallotta, ahogy a propaganda g�pezet hajtogatja majd, hogy ezt meg ezt az �tk�zetett, milyen h�siesen nyert�k meg. A b�rsonysz�kb�l. Az eg�sz �lete lassan peregni kezdett el�tte, nagyon lassan. Nem volt se v�gj�t�k, se m�s! M�r nem b�nta, hogy v�gett �r, csak gyors�tani szeretn� egy kicsit. A n�, akit szeretet soha nem lehetett az �v�, a munk�j�t se becs�lt�k. Katonak�nt meg tette a k�teless�g�t. Ha tehette volna, megmenti az embereit, de nem tudta…

A t�volban f�ny villant, de m�r k�s� volt a 101. �rdeszant 506. ezred�nek Easy sz�zad�nak. Wallis egy pillanatra forr� cs�kot �rzett az ajk�n. Szemeiben v�gyainak asszonya t�kr�z�d�tt. Keze az � kez�t kereste, mik�zben a f�ny f�l�je �rt. Utolj�ra mosolyodott el, mik�zben k�nnyei arc�ra fagytak...

A hal�l pillanata

Azt mondj�k a hal�lunk pillanat�ban lepereg el�tt�nk az eg�sz �let�nk. Minden j� �s rossz eml�k �jra feleleven�l. Minden �lm�nyt �jra �t�l�nk.
�s most itt vagyok. N�zem a testem mellett k�ts�gbeesve, mag�ba roskad� embert. Nem ny�l hozz�m, csak n�z. N�m�n s�r, csak r�zk�dik a v�lla, �s a szem�b�l k�nnyek sz�knek �tjukra.
Let�rdelek mell�, megpr�b�lom let�r�lni a k�nnyeit. Mikor hozz��rek szemeit r�m emeli, �s elh�zza mag�t t�lem. Nem l�that, hisz �n m�r meghaltam, m�gis, mintha �rezn� lelkem jelenl�t�t.

Szemeibe n�zek, mely szinte �res. Im�dtam a j�t�kosan f�nyl� szemeit, melyb�l mindig a boldogs�g sug�rzott. De most... De most k�nnyekkel van tele, mintha egy titkos k�d-ajt� fedn� el szem�t. Kialudt bel�le a t�z.
Testemre n�zek, mely kicsavartan fek�dt a sz�nyegen. V�rzik a fejem. Az arcom beesett, szemem k�r�l a f�radts�g jelek�nt s�t�tk�k, szinte m�r sz�rke karik�k vannak. A b�r�m feh�r, a sz�m k�k, r�snyire nyitva van, mintha ki�ltani szeretn�k. Az ujjaim, a kezem, g�rcs�sen �k�lbe van szorulva.

Bar�tomra n�zek, az mind a te hib�d. Miattad vagyok itt. � abbahagyja a s�r�st, �r�asztal�hoz l�p. Le�l a sz�kbe, fej�t tenyer�be temeti. M�lyeket l�legzik, nagyokat s�hajt. Gondolkozik, �n is azt teszem.

Nem voltunk m�r j�ba. R�g nem. Nagy szerelemnek indult, azt hittem vele fogok meg�regedni, vele �lem le az �letem. A sors fintora, hogy ez ut�bbi val�ra v�lt.
�sszek�lt�zt�nk a sz�l�i dac ellen�re, �s boldogok voltunk. Nem akartuk elengedni soha a m�sik kez�t. Tiltott, lopott cs�kokat v�ltottunk. Mindig a m�sik kedv�ben j�rtunk.
A reggelit mindig az �gyban kaptam, csakhogy mosolyogva keljek fel. Egy�bk�nt is nehezen, szinte m�r ny�gve-nyel�sen kelek. Teltek az �vek, egyre kevesebbszer l�ttam �t, pedig egy h�zban laktunk. A munk�j�ba temetkezett. Mikor hazaj�tt mindig fesz�lt volt, �s nem akart m�st csak pihenni.
Egyszer sz�ba hoztam, hogy egy�tt �l�nk m�gis nagyon kev�sszer l�tom. Hi�nyzik. Nem kaptam m�st, csak kiab�l�st, veszeked�st, �s hogy �n ezt nem �rthetem. Mindent csak miattam csin�l. Ezut�n nem mertem m�r sz�ba hozni ezt. Ha hazaj�tt f�radtan esett be az �gyba, �s �n csak hozz�b�jtam. Hi�nyzott az eg�sz l�nye. �r�ltem az egy�tt t�lt�tt p�r �r�nak.
Egy id� ut�n elhideg�lt�nk egym�st�l. M�r nem is v�ltott ki bel�lem �r�m�t, ha hazaj�tt. M�r nem s�rtam �t �jszak�kat miatta. Tal�n m�r nem is szerettem. M�shol kezdtem el keresni a boldogs�got, ha m�r � nem adja meg.

Most hazaj�tt egy teljes h�tv�g�re. Nem akartam �t becsapni, ez�rt �gy gondoltam elmondom neki mit �rzek.
- Besz�ln�nk kell – mondom a t�lem telhet� legkomolyabban.
- Terhes vagy? – �s szinte �r�m�ben a nyakamba ugrik.
- Nem- v�laszom kiz�kkentette �r�m�b�l, s bossz�san n�zett r�m – M�r nem szeretlek – szeme k�nnyekkel lesz teli – Megcsaltalak – szavaim t�rk�nt sz�rj�k �t sz�v�t. Elkezd�nk veszekedni. Mindketten v�dj�k a saj�t igazunkat, b�rmi �ron. Meg�t. Elvesztem az egyens�lyom. Elesek. Beverem a fejem az asztal sark�ba.
K�ts�gbeesik �s elkezdi a nevemet mondani. Hangja elcsuklik, mikor megl�tja a v�rt�cs�t a fejemn�l.

R�n�zek a bar�tomra. Nem tudok r� haragudni. A fi�kban matat, majd megtal�lja a fegyver�t. Szem�ben m�r csak a megnyugv�st l�tom. Megpr�b�lom megakad�lyozni, de nem tudom. Becsukja a szem�t, egy k�nnycsepp g�rd�l le megf�radt arc�n, �s egy sz�t suttog: - Sajn�lom – �s megh�zza a ravaszt. A f�ldre esik, ujjai g�rcs�sen markolj�k a fegyvert. Mell�t�rdelek zokogva, r�j�ttem hogy m�g mindig szeretem. Mindig is szerettem. Megb�ntam mindent. Minden az �n hib�m. Visszacsin�ln�m de nem tudom. �letem legnagyobb �s leg�rt�kesebb kincs�t vesztettem el.

Egy f�nyt l�tok. F�jdalmasan vak�t�, feh�r f�nyt. Az � hangj�t hallom: - Szeretlek – remeg� l�ptekkel indulok a hang ir�ny�ba, rem�lve visszakapom �t. Ahogy k�zelebb �rek, m�r-m�r a f�nyben vagyok, megl�tom alakj�t. Amennyire t�lem telik, olyan gyorsan futok hozz�. Nyak�ba ugrok. Szem�t n�zem, amelyben ism�t l�tom a boldogs�got, a j�t�kos csillog�st.
- �n is szeretlek – szor�tom magamhoz, amennyire csak tudom.